A magyar válogatott két rendkívül nehéz ellenféllel már játszott a svédországi világbajnokságon, és szerzett két pontot, így a vasárnapi szünnappal megkezdődik a torna második szakasza a mieink számára. Elemzés.

 

Voltaképpen az előzetes várakozásoknak megfelelő eredménnyel zárta a magyar válogatott a világbajnokság első két mérkőzését, hiszen reálisan nézve az izlandiak ellen kevés, a norvégokkal szemben pedig jelentős esélyt láttunk a győzelemre. Izland simán verte a magyar válogatottat, Norvégia ellen viszont 0-6-os kezdést követően sikerült talpra állni, és a második félidőt 12-7-re nyerve rendkívül emlékezetes meccsen győzni. Egyelőre nem tudjuk pontosan, mit ér a megszerzett két pont a végelszámolásnál, hiszen borulhat még a papírforma a csoportban, de hogy nem jött rosszul sem a középdöntőbe jutás, sem az első hét hely megszerzésének reménye kapcsán a siker, az biztos.

Hogy pontosan melyek a B-csoport valós erőviszonyai, arra feltehetőleg csupán az utolsó csoportmérkőzés (a január 20-án 21:30-kor kezdődő magyar-osztrák) után kapunk majd választ, mert kezdenek összekuszálódni a szálak. Az előzetes várakozások szerint úgy saccoltunk, hogy Izland fölfelé, a japánok lefelé lógnak ki a csoportból, a braziloknak leginkább az 5. hely néz ki, míg a norvég-magyar-osztrák összevetésben a leírt sorrend látszott valósnak, tisztán matematikai alapon, hozzátéve, hogy a pillanatnyi forma alapján a három csapat egymás elleni eredményei döntenek majd.

Két fordulót követően annyit már tisztán látunk, hogy az izlandiak valóban esélyesek a csoportelsőségre, minden más egyelőre kérdéses. A magyar-norvégon valóban a napi forma döntött (esetleg a norvégok túl gyors kezdése, amibe belefáradtak, no meg Mikler Roland klasszisteljesítménye), nagy örömünkre a javunkra, a japánok azonban alaposan belepiszkítottak a nullás lisztbe azzal, hogy voltaképpen simán, végig vezetve verték az osztrákokat. Ha a magyar csapat megfelelően építkezik a szombati győzelemből, simán befuthat a csoport második helyére négy győzelemmel, ehhez persze roppant koncentrált játék szükséges a brazilok, az addigra talán egy fokkal fáradtabb japánok, végül a zárókörben valószínűleg az életükért küzdő osztrákok ellen. Hogy addig mi lesz az eredménye a norvég-osztrák, a norvég-brazil és a brazil-japán meccsnek? Megjósolhatatlan. Az utolsó körben ráadásul norvég-izlandi házimeccsre kerül sor, utóbbi csapat akár azzal a tudattal is pályára léphet, hogy vereség esetén is csoportelső, így kár is folytatni a mondatot…

Két ponttal kezdeni a középdöntőt viszont legalábbis reményt keltő volna, az A-csoport erősségét elnézve elképzelhető, hogy a németek legyőzése már azt jelentené, hogy az első nyolc (na jó, legyen hét) között végzünk, bár egyelőre kár ennyire előreszaladni.

Hogy milyen érdekes játék a kézilabda, jól jelzi, hogy a vb-n eddig lehoztunk egy teljes meccset igen gyengén, egy negyedórát rémületesen rosszul, egy másik negyedórát átlagosan, majd egy félidőt kiválóan, és lám, máris álmodhatunk Londonról.

A kaputól a balszélig

Általánosságban véve a védekezésünk a norvégok elleni második félidőben tanári volt (figyeltünk a beállóra, az egy szem átlövőjükre koncentráltunk, Mikler pedig klasszis módjára védett), egyébként viszont nem olimpiai szintű. A támadójátékunk szintén döcög, ha Ilyés, valamint Császár szakaszonként nem kapja el a fonalat, nagy bajban vagyunk.

Nézzük az alapvető kezdősorunkat! Fazekas – Gulyás, Mocsai, Császár, Gál/Schuch, Ilyés, Iváncsik G. És a B-garnitúra: Mikler – Iváncsik T., Harsányi, Lékai, Zubai/Schuch, Katzirz, Törő. Egymás ellen jelenleg egy erős döntetlent hoznának ki, magyarul Mikler eddig jobb, mint Fazekas, Gál még csak egy lapon sem említhető a remeklő Zubaival, jobbátlövőink mintha nem is lennének, Gulyás és Iváncsik Tamás egyaránt megbízhatóak, Lékai Izland ellen játszott jól, Császár pedig a norvégokkal szemben (Nagy Kornél alig játszott), Ilyés veri Katzirzot, balszélen pedig az idősebb Iváncsik-fivér több időt kapott eddig Törőnél.

A leggyengébb pontunk eddig egyértelműen a jobbátlövő poszt, Mocsai Tamás kapura nem igazán veszélyes, helyettese pedig nincs, mivel Ancsin helyett Harsányit nevezte Mocsai Lajos, pedig az eddigi teljesítményeket látva nem vállaltunk volna kockázatot a junior válogatott vezérének bevetésével. Komoly dilemma elé állítja a szakvezetést Carlos Pérez is, hiszen csak a torna egyharmadán léphet pályára, de hogy a megfelelő három meccsre nevezik-e be, azt csak utólag lehet majd megmondani, az mindenesetre jó döntésnek bizonyult, hogy Norvégia ellen még nem játszott, bár 0-6-nál feltehetőleg nem ezek a gondolatok jártak a magyar szurkolók fejében.

A magyar csapat eredményei:
Izland-Magyarország 32-26 (14-11)
Magyarország-Norvégia 26-23 (14-16)

Ami az általános statisztikát illeti. A csoport tagjai között két mérkőzés után lövési hatékonyságban a 2. legeredményesebb, átlövésekben viszont csak Japánnál vagyunk jobbak, a büntetők gólra váltásában a 2. helyen állunk, szélről a 2., a vonalról a leggyengébb, indításokból az 1., betörésekből a 2., a kapusteljesítményt illetően pedig a 2. legjobb a magyar válogatott. Feltűnő azonban, hogy nagyon kevésszer próbálkozunk lövéssel. A gyors indítások tekintetében viszont a mieink a legjobbak.

	Izland	Magyarország	Norvégia	Ausztria	Brazília	Japán
Lövések	110/66	91/52	105/58	112/64	102/50	134/62
Átlövések	56/28	39/12	37/13	35/13	49/17	57/15
Büntetők	4/3	12/9	5/4	6/4	4/3	13/6
Szélről	12/8	6/4	14/8	17/6	21/11	15/7
6 m-ről	12/8	13/8	25/18	18/13	13/9	12/9
Indítások	22/15	15/14	13/8	23/18	9/6	18/11
Betörések	4/4	6/5	11/7	13/10	6/4	19/14
Kapusteljesítmény	77/25	85/30	96/41	87/30	94/26	97/32
Büntetések	14perc	14 perc	24 perc	12 perc	8 perc	8 perc

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés